Június az utolsó bejegyzésem hónapja. Azoknak a lelkes tejfőzőknek, akik végig követték a blog rövid pályafutását, köszönöm az olvasást! Remélem, szolgálhattam egypár hasznos, vagy legalább érdekes információval.

Utószor álljon itt néhány bekezdés a házi jégkrém készítésről…

Először: a legtöbb házi fagylalt receptben olyasmi adja a krémes állagot, mint: túró, joghurt, krémsajt, habbá vert tojásfehérje, stb. Ezekkel ugyebár nem voltam kisegítve.

Másodszor: én azok közé az elvetemültek közé tartozom, akik mindig elolvassák az összetételt, sőt: értelmezik azt! Innen tudom, hogy a vegán fagylaltokba általában valamiféle rostot szoktak keverni (pl. inulin), hogy legyen valami tartása, és ne csak egy kockányi fagyasztott, kókuszos szörp legyen.

Utóbbi két információból azt a tanulságot vontam le, hogy 3 lehetőségem van:

A, kókuszjoghurt/kókuszkrém (őszintén szólva, nem éreztem az erőt ilyesféle luxuscikkek hajkurászásához korona idején)

B, tojásfehérje (vegánt szerettem volna, és a nyers tojásfehérje nyalogatásához amúgy is hipochonder vagyok)

C, rost-szerűség

Szóval a módszer a következő: csinálunk egy sűrű gyümölcs turmixot (alapjában növényi tej és gyümölcs, ha engem kérdeztek). Adunk hozzá zaccot vagy 1-2 ek rizs-kásának való, száraz pelyhet. Gyanúm szerint más, gabona alapú, finom pehely is megteszi, de én rizzsel próbáltam ki. Ha ilyesmit keverünk hozzá, hagyjuk kicsit állni fagyasztás előtt, hogy megszívja magát! Végezetül túlédesítjük, hiszen a fagyasztott ételeknek kevésbé érezzük az ízét és az édességét, ezért a fagylaltok is édesebbek olvadtan, mint frissen. Ajánlom édesítéshez a szirupokat, mivel azok könnyebben elkeverhetőek a szobahőmérsékletű/hűvös turmixban is. Végül beletöltjük egy tetszőleges formába és beköltöztetjük a mélyhűtőbe. Ha nem fér be mind a formába, igyuk/együk meg a maradékot, hiszen ez egy finom, sűrű turmix.

Az eredmény még mindig nem fagylalt, inkább jégkrém, de azért nem egy tömör jégtömb :)

Íme a két megígért recept:

Banános-csokis zacc-jégkrém: 1 banán, 1 ek natúr kakaópor, 1 dl növényi tej, és a zacc (én rizs+kókusz zaccot tettem bele, de mákon kívül bármi jöhet)

Almás-málnás jégkrém: 1 db hámozott és magháztalanított alma, 1-2 marék málna, 2 ek rizs-kása, 2 dl növényi tej, 2-3 ek juharszirup (vagy amennyi jól esik)

Élvezzétek a jégkrémet és további jó tejfőzést mindenkinek!

A “desszert-növénytejeknek” van egy olyan jó tulajdonsága, hogy hidegen is ugyanolyan jók, mint melegen, sőt, van olyan is, ami hidegen jobb, vagy addigra készül el, mire kihűl.

A prózai igazság, hogy édesen minden finomabb. Tehát itt majdnem minden attól függ, hogy mennyi cukrot (vagy egyéb neveken emlegetett édes anyagot) teszünk hozzá. Szóval a hozzám hasonló aszkéták egy teáskanalat, az édesszájúak viszont egy evőkanalat vegyenek elő a cukor (vagy miegymás) mellé.

Haladó egészség-hívők persze nem cukorral, hanem miegymással édesítenek (vagy legalább barna cukorral, ami engem illet). Ajánlom a mézet, aszalt datolyát, melaszt, szirupokat (pl. agave), valamint jómagam steviával szoktam még olykor dolgozni, de azzal okosan bánjunk, mert furán viselkedik.

Összességében elmondható, hogy amikor azt írom, hogy “1 teáskanál cukor”, akkor úgy értem, hogy “én ezt és ennyit tettem bele, de mindenki cselekedjen legjobb belátása szerint”.

Az édesítést a főzés végén szoktam elvégezni, mivel a gépemben könnyen lekapnak a dolgok, és nem szeretném az aljára karamelizálódott cukrot súrolni a tejfőzés végső felvonása gyanánt. (Itt megjegyezném, hogy a steviát és a mesterséges édesítőszereket kivéve, szinte minden konyhai édes anyagban van valamilyen cukor, így karamelizálódni is tudnak.)

Ánizs: Főzzünk egy tetszőleges növénytejet, a program lejártával (vagy gép híján a turmixba öntéskor) keverjünk hozzá 1 teáskanál mézet, végül szűrjük le. Az üvegbe, vagy egyéb tárolóba, amelyben a tejet a hűtőben tartani fogjuk, tegyünk 1-2 db csillagánizst, és hagyjuk benne. A forró- és langyos tejnek még a tetején fog úszni, de mire először elővesszük a hűtőből, lesüllyed az aljára. Eddigre veszi át a növénytej az ánizs ízét. A csillagokat nyugodtan hagyjuk benne, csak vigyázzunk az utolsó egy-két adag kitöltésekor, mert ekkor könnyen kitölthetjük az ánizst is.

Fahéj, szegfűszeg, szerecsendió: A felsorolt három fűszer mindegyikéből tegyünk egy kávéskanálnyit a tetszőleges tejünk alapanyagaihoz. Én az áztatáshoz már hozzákevertem, de gyanítom, hogy a főzés megkezdése előtt is tökéletesen alkalmas. A főzés végén keverjünk hozzá 1 teáskanál cukrot.

Ez egy igen különös tej: olyan színe van, mint a tejes kávénak, kicsit kellemetlen, fura szaga van, ízében viszont hordozza a karácsonyias fűszerezést.

Gyömbér: Friss gyömbérrel ajánlom (kipróbáltam gyömbér porral is, de a friss jobb). Főzés előtt meghámozzuk és felkarikázzuk a gyömbért (a képen mutatom, hogy mennyit tettem bele), összefőzzük és daráljuk a többi alapanyaggal, végül hozzákeverünk 1 teáskanál mézet.

Kakaó: Itt ne finomkodjunk! Minél dúsabb, csokisabb, édesebb, annál boldogabb lesz a bennünk lakó Gombóc Artúr. Főzés előtt adjunk hozzá 1 púpos evőkanálnyi natúr kakaóport és egy csipet sót. A főzés végeztével keverjünk bele 1 evőkanál cukrot. Aztán élvezzük, ahogy az agyunk úszik az endorfinban.

Vanília: Már az áztatáshoz hozzáadtam 1 kávéskanál vaníliaőrleményt, hogy minél jobban beszívják az összetevők az ízét. A főzés végeztével hozzákevertem 1 teáskanál cukrot.

Figyelem: nem lesz sárga, a bolti változat színezéket tartalmaz, attól olyan.

Nekem a kakaós és a gyömbéres volt a személyes kedvencem, remélem, Ti is megtaláljátok a kedvenc desszert-növénytejeteket, amely örömet csal ezekbe a letargikus hetekbe.

Beszéljünk először a szójáról!

Okara (japán). Jelentése szójatej-zacc. Japánban, Kínában és Vietnamban külön kifejezés van erre a melléktermékre, amit magyarul csak körül tudunk írni. A távol keleten nagy hagyománya van olyan konyhai melléktermékek ínycsiklandó felhasználásának, amelyeket mi, nyugati puhányok kidobunk. Arrafelé a szójatej-zacc is konyhai alapanyag, amit zacskózva lehet kapni a boltban.

Szerencsénkre angol nyelvterületen is népes rajongó tábora van a távol keleti konyhának. Mivel angolul is csak körül tudják írni (soy-pulp), így ezen rajongásnak online lenyomatában is a japán “okara” kifejezést használják. Ha tehát beszéljük az angol konyha-nyelvet, akkor bátran írjuk be a Google keresőbe, hogy “okara recipes”. Erre milliónyi recepttel fogjuk szembetalálni magunkat, melyeknek sajnos csak a fele lesz számunkra hasznos (ami még mindig igen sok recept). A maradékban olyan összetevők szerepelnek, amiket nem tudunk vagy akarunk Magyarországon beszerezni.

Néhány recept ezek közül adaptálható más növénytejek zaccára is (legfeljebb az arányokon kell finomítani), így a kalandvágyó tejfőző hölgyeknek és uraknak akkor is ajánlhatok egy ilyen internetes keresést, ha nem fogyasztanak szóját.

Az itt közölt receptek származási helyéről

Az általam favorizált zacc-receptek többségét először okarával készítettem el, majd ugyanazon rendezőelvekkel más növénytej-zaccokból, miután a szójával szakítottam. A receptek eredete vegyes. Származhatnak anyámtól, tőlem, vagy az internetről. Az idő múlásával ráadásul mindegyik változott az ízlésemnek megfelelően. Valamint a blog indítása óta új ötletekkel is kísérleteztem.

Zacc gondok

Megfigyelésem szerint két problémánk lehet a zaccal. Az első probléma, hogy alapanyagtól függően változik a zacc szemcsemérete, vizessége, állaga, sőt a mennyisége is. Ez azt jelenti, hogy kicsit lazábban kell viszonyulnunk az arányokhoz és állagokhoz. Igyekszem általános igazságokat megfogalmazni a receptekben, mert engem is zavar, amikor egy számomra új étel receptjében olyasmit olvasok, mint “érzésre”, “amennyit felvesz”, “ízlés szerint”, és társai. Ám sajnos a precizitás sokszor lehetetlen.

A második probléma a mennyiség. Én a mi kis kétfős háztartásunkra szoktam sütit, krémet, miegymást készíteni a zaccból. Az egy adag tejből leszűrt zaccból készült étel általában egy, de legfeljebb két nap alatt fogy el nálunk. Ez azt jelenti, hogy ha gyerekek is lennének a háznál, gyaníthatólag a fél fogunkra sem lenne elég ugyanez a mennyiség. Szerencsére a zacc ugyanannyi ideig eláll, mint a tej. Ha több tej fogy, gyakrabban is készül zacc. A több zaccot pedig össze lehet adni. Ha nem úgy fogy a tej, mint amilyen ütemben zaccra lenne szükségünk, még le is lehet fagyasztani a zaccot, hogy biztosan bevárja a következő adagot.

A mennyiséget még az összetevőkkel is befolyásolhatjuk. A különböző összetevők különböző mennyiségű zaccot adnak. Hajdinából és dióból például nagyon kevés zacc lesz, ellenben mákból és kókuszból sok. A rizsből, kölesből és szezámmagból főzött tejek közepes mennyiségű zaccot adnak.

A receptek mind egy adag zaccra szólnak, így ha több adagból dolgozunk, érdemes felszorozni a többi összetevőt is.

Sós ötletek

Sütemény: a sós süteményekhez ajánlom a gabonát (is) tartalmazó tejek zaccát. Itt szeretném megjegyezni, hogy a sütemény receptekben szereplő “liszt” nálam kukorica- vagy hajdinalisztet jelent, de úgy gondolom, hogy bármilyen liszttel működni fog (kivéve talán a kókusz lisztet, mert az olyan, mint a fűrészpor, nem tartja össze a sütit).

Vegán alaprecept: zacc, 2 evőkanál liszt, 1 teáskanál olaj, fél teáskanál só

Bonyodalom: ha a zacc szárazabb, picit higítsuk fel vízzel, vagy magával a növénytejjel. Ha túl híg, adjunk hozzá még egy evőkanál lisztet. Az így kapott massza kanállal szedhető, nem elég szilárd ahhoz, hogy kézzel formázzuk, de elég sűrű ahhoz, hogy ne folyjon szét a tepsiben (tudom, máris elvesztettük a fonalat, de mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nincs tökéletes állag).

Az összetevőket összekeverjük, sütőpapírra korongokba kanalazzuk és formázzuk a masszát, majd 40 perc alatt 180 Celsius fokon megsütjük.

Az eredmény valahol egy pogácsa és keksz között van. A lenti fotón egy barna rizs-zaccos verzió látható, bazsalikommal... ugyan a bazsalikommal nem voltam elégedett, kicsit furcsa lett vele. Ennek ellenére mindenkit bátorítok, hogy próbálja ki mindenféle fűszerezéssel, vagy akár sajttal. Legyetek kreatívak!

Non-vegán verzió: zacc, 3 evőkanál liszt, 1 tojás, 1 teáskanál olaj, fél teáskanál só, 1 csipet szódabikarbóna.

Mindent összekeverünk, sütőpapírra korongokat kanalazunk és 180 fokon 1 óra alatt megsütjük.

Az eredmény határozottan keksz, frissen ropogósabb, mint a vegán változat, másnapra kicsit megpuhul, de cserébe az íze is érettebb lesz. A képen rizs-mák zacc kekszek láthatóak.

Krém: a kenyérfeltétnél sajnos tényleg nem tudok konkrétumot mondani, csak ötletekkel szolgálhatok. Az arányokat az egyéni ízlés határozza meg (bármennyire bosszantóan is hangzik ez).

1. ötlet: zacc, mustár/majonéz, 1 tk szűz olívaolaj, só, tárkony (vagy más zöldfűszer)
2. ötlet: zacc, majonéz, reszelt torma, olaj, só, esetleg pár csepp ecet
3. ötlet: joghurt (nem feltétlenül állati eredetű), zacc, majonéz, tört fokhagyma, olaj, só
4. ötlet: zacc, olaj, fűszerpaprika, petrezselyem, só, bors
5. ötlet: zacc, mustár/majonéz, curry fűszerek

A lista még folytatható volna mindenféle fűszerezéssel és variálással. A lényeg igazából annyi, hogy valami kenhető, fűszeres dolgot kotyvasztunk, amit aztán a kenyerünkre kenünk és jó étvággyal behabzsoljuk.

Édességek

Sütemény: Ez az a pont, ahol figyelmeztetnem kell a kedves olvasót, hogy az édes-küszöböm az átlag alatt van. Éppen ezért néhol zárójelben jelzem, ha édesszájúaknak érdemes lehet több cukrot tenni a recepthez.

2 összetevőből: zacc, 1 púpos tk méz

Szépen összekeverjük, sütőpapírra korongokba kanalazzuk, majd 180 fokon, 30 percig sütjük. Miután kivettük a sütőből, ne piszkáljuk, amíg ki nem hűl. A méz melegen folyékony, ahogy kihűl a sütemény, megszilárdul. A sütemény koherenciája ezután főleg attól függ, milyen zaccot használtunk: amikor szójából készítettem, összetartóbb és szaftosabb volt, de a képen látható mákos-kókuszos sütemények porladósabbak és valamivel szárazabbak voltak, hiszen ezek az összetevők nem ragacsosak, nem tartanak össze, ezzel a feladattal a méz egyedül maradt.

Vegán süti: zacc, 2 ek liszt, 1 tk cukor (édesszájúaknak 2 tk), 1 ek olaj

Bonyodalom: ha szárazabb a zacc, hozzátehetünk egy kicsit a növénytejből, ha túl folyékony lett, tehetünk hozzá +1 ek lisztet. Ugyanolyan állaga legyen, mint a sós változatnak.

Minden hozzávalót összekeverünk egy masszává, sütőpapírra korongokat kanalazunk, végül 180 fokon, 40 percig sütjük.

Szépen összetart. Kívül ropog, belül puha.

A képen látható sütemény köles-mák zaccból készült, ízesítés képpen belereszeltem egy almát és adtam hozzá fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót. Zseniális lett!

Non-vegán süti: zacc, 3 ek liszt, 1 tojás, 1 tk cukor (édesszájúaknak 2 tk), 1 ek olaj, 1 csipet szódabikarbóna

Összekeverjük, sütőpapírra korongokat kanalazunk, 180 fokon, 40 percig sütjük (vagy ameddig aranybarnára sül, hiszen a tojástól nagyon szép színe lesz). Frissen a legjobb, mert ropog, míg másnapra kicsit megpuhul.

A képen látható süteménybe mézes sütemény fűszerkeveréket tettem, így kvázi hamis mézeskalácsot kaptam. Szintén nagyon finom volt.

A fenti két süteményt ajánlhatom még kakaós verzióban, de vaníliával, dióval vagy gyümölcsökkel is finomak lehetnek. Egyszer csináltam kávésat is (egy eszpresszónyi kávét és több lisztet tettem hozzá).

Krém: erről igazából már volt szó korábbi bejegyzésekben, de a teljesség kedvéért leírom itt is. Ha a zacchoz (legjobb a szezámos vagy diós zacc) mézet vagy lekvárt keverünk, finom krémet kapunk, melyet magában vagy a kenyerünkre kenve is fogyaszthatunk desszert gyanánt. A kevés összetevő miatt ez az étel különösen mennyiség-érzékeny. Nekem egy adag, piros gyümölcsös lekvárral megbolondított dió zacc 2-3 kenyér szeletre volt elég (emlékezzünk, hogy a dió különösen kevés zaccot ad).

Müzli: olyan müzlire gondolok, ami állagban megy a zacchoz. Tehát aprószemű zabkása, rizskása, vagy egyéb massza jöhet szóba. Ha ugyanis granolát vagy kukoricapelyhet ropogtatunk, akkor a darabok között úszkáló szemcsés zacc csak elvesz az élményből.

Utoljára megemlíteném, hogy szinte bármilyen sütihez vagy édességhez hozzá lehet adni egy kis zaccot, vagy a zacc egy részét. Egyszer például egy adag mákos-köleles tej alját és zaccát a készülő tápiókapuding fölött nyomkodtam át jó alaposan a szűrőn. Így csak a finomabb szemcsék kerültek a pudingba, ami így kapott egy leheletnyi mákos ízt (az alap vanília ízesítésen felül). Tudom, hazánkban kisebbséget alkotnak a tápiókapuding rajongók, de ez csak egy példa a számos felhasználási lehetőség közül.

Májusban az ízesített tejekkel folytatom, ami nekem is teljesen új téma lesz, és még csak most kezdtem neki a kotyvasztásnak, szóval még nem tudom, hogy mennyi okosságot fogok írni. A vaníliás tej már összejött, szóval legrosszabb esetben is lesz legalább 1 értelmes recept. Szurkoljatok!

Addig is sok boldog nyuszit és szép feltámadást mindenkinek!

A gabonamentes tejek nagyon különbözőek lettek, így nem tudok róluk általános bölcsességeket megosztani. Ezért lássunk is hozzá rögvest a felsorolásukhoz:

4 ek dió: A dióból krémes, lágyan diós, barna tej lesz. Én továbbra is csokoládéra emlékeztető aromát érzek benne. Kevés, mindössze egy evőkanálnyi diókrém a zacc, amit piros gyümölcsös lekvárral kevertem és vacsora végén a kenyeremre kentem desszert gyanánt, ami jó ötletnek bizonyult.

4 ek kókusz: Megannyiszor olvastam és hallottam már, hogy a kókuszból milyen jó házi tejet lehet főzni. Nem csoda, ha magas elvárásokkal indultam neki. Aztán jött a keserves csalódás! Elpanaszoltam élményeimet egy ismerősömnek, aki egy időben rendszeresen készített otthon másodmagának kókusztejet, és kiderült, hogy ő ugyanazokat a problémákat észlelte a kókusztejjel, mint amikkel én is találkoztam: a tej már melegen sem homogén, felül egy nehéz, zsíros felhőben úszik a sűrűje, alatta pedig szinte áttetsző, vizes lötty következik. Az íze sem győzött meg igazán. Ami pedig a zaccot illeti, egy nagy adag nedves, fehér, kókusz illatú fűrészport kaptam (müzlibe ez is tökéletes, csak hát, minek?). Ráadásul még mosogatás szempontjából sem barátságos, hiszen a makacs kókuszzsír kicsapódik a tárolóedény falára. A kókusz remek kiegészítő alapanyag, de egyedül kókuszból ne főzzetek tejet, ha jót akartok magatoknak!

4 ek mák: Erről már írtam korábbi bejegyzésemben. A mákba szerelmes vagyok! A belőle készült dús, krémes, fehér (felrázva szürke), lágyan mákos tej még hidegen is finom. Zacc gyanánt sok (fél bögrényi) darált mákot kapunk, ami bármilyen sütiben megállja a helyét.

4 ek szezámmag: Ízlésemhez képest túl olajos, és hivalkodóan szezámos. Az olajosság ellenére mintha túl folyékony lenne, hiányzik belőle a krémesség vagy a sűrűség. Itt megjegyezném, hogy egyik testvérem nagy szezámmag-rajongó, és neki tetszett. A zaccból minden esetre remek szezámkrém készíthető kis méz vagy lekvár hozzáadásával.

2 ek dió + 2 ek kókusz: Főzés közben feltűnően finom illata van, ami nem okoz csalódást, mert mind ízre, mind állagra jó tejet kapunk. Pontosabban: jónak tűnik, amíg ki nem hűl, aztán ugyanis szétesik. De ne essünk kétségbe, mikor kivettük a hűtőből, rázzuk fel, és ettől megjavul. Mind a tej, mind a zacc világosbarna és krémes. A dió és a kókusz harmónikusan érződnek benne.

2 ek dió + 2 ek mák: Ez a tej egyenesen zseniális. A dió és a mák együttesen karakteres, karácsonyias ízt teremtenek. Ezt a tejet pont akkor sikerült elkészítenem, mikor vendégül láttuk két testvéremet, akik gátlástalanul megitták az egészet, még amíg friss volt. Egyikőjük natúran, a másik mézzel. Mindketten nagyon boldogak voltak vele. Ami a zaccot illeti, a dió nagyon kevés zaccot ad, míg a mák kifejezetten sokat, így a zacc leginkább mákból áll, pici diókrémmel megbolondítva.

2 ek kókusz + 2 ek mák: Nagyon finom, bár icipicit talán olajosabb a kelleténél (apró cseppecskékben kicsapódik a tetején). Krémes és fehér. A mákos tejek zacca általában bőségesek és ízesek (főleg mákosak). Ebből a zaccból süteményt készítettem, amiről bővebben az áprilisi bejegyzésben írok majd.

2 ek mák + 2 ek szezámmag: Az ízletes, testes, krémes, fehér tejhez bőséges, mákos zaccot kapunk. A mák mindkét termékben, de főleg a tejben dominál, a szezám alig érezhető.

Április elején a zacc felhasználási lehetőségeiről írok önálló bejegyzést. Krémek, sütemények és zacc-praktikák várhatóak.

Hogyan készül?

Az áztatás után sokszoros vízzel (például 1,2 literrel, mivel nekem ekkora a gépem befogadóképessége) megfőzzük az alapanyagot, finomra turmixáljuk, majd leszűrjük.

Ha van gépünk, akkor az áztatást és (típusfüggően) a szűrést magunk csináljuk, a főzést és darálást pedig a gép.

Ha nincs gépünk, akkor az áztatást követően betesszük egy lábosba az összes alapanyagot (beáztatott ezt meg azt, és a sokszoros vizet), és szó szerint szétfőzzük. Itt lehetőségünk van a finomhangolásra: ha rövidebb ideig áztattuk, hosszabb ideig kell főznünk, ha 8-10 órát ázott, akkor elég 15-20 perc. Ezután áttöltjük egy jó turmixgépbe (ez nálam a tejfőző gép volt, mivel turmix funkció is van rajta, tehát külön turmixgépet nem tartok), alaposan összedaráljuk, majd leszűrjük egy tiszta, zárható edénybe (részemről valahai áfonyaleves üvegbe). Végül mindent elmosogatunk, mielőtt rászárad a zacc, a tejet pedig hűtőbe tesszük, mikor már kihűlt.

1. Recept: 2 evőkanál hajdina, 2 evőkanál kókusz, kb. 1,2 l víz

Néhány szó a hajdináról: A hajdinának minden tejben jellegzetes íze van, így azok számára, akik nincsenek hozzászokva a növénytejekhez, némi megbotránkozást tartogathatnak a hajdinás tejek. Igazából nekem egyedül kókusszal ízlik, ezért azzal szoktam összefőzni.

Mi a különbség?

Géppel: sűrűbb, a hajdina kicsit túl dominálja a kókuszt ízben és színben, tehát barnásabb a tej. A zacc finomabb szemcséjű, kevesebb, és szinte íztelen, de müzlibe megteszi.

Fazékkal és turmix géppel: picit hígabb, de nem kellemetlenül vizes, inkább a kókusz dominál színben és ízben, ami jól áll neki. A zacc több, rusztikusabb, hajdinásabb. Kihűlve a kókuszzsír kicsapódik a tároló üveg belső falára, ami mosogatás szempontjából nem előnyös.

A zaccbeli különbségekből arra következtettem, hogy nem daráltam elég hosszú ideig, így kénytelen voltam megismételni a kísérletet, de ezúttal egy másik receptet választottam.

2. Recept: 4 evőkanál mák, 1,2 l víz

Néhány szó a mákról: ha valaki kicsit is szereti a mákot, csak ajánlani tudom, mert remek alapanyag. Mindennel párosítható és mindenhez megy, a kávéhoz meg különösen. Bővebben március elején, a paleolit tejekkel egy kalap alatt írok majd róla.

Mi a különbség?

Géppel: a szürke mákpor leülepedése után krémes, testes, vakítóan fehér tejünk marad. A zacc meglepően sok főtt-darált mák lesz, amit ajánlok süteményekbe, vagy igazából bármibe, ami jó mákkal.

Fazékkal és turmixgéppel: két teljes turmix programot futtattam végig rajta, melynek eredményeképpen kevesebb és finomabb szemcsékből álló zaccot kaptam. Azt hinnénk, hogy akkor a tej is sűrűbb lett, de nem: a gépi verziónál egy árnyalattal hígabb és haloványabb tej, viszont több üledékkel.

Mi a megoldás? A gép felváltva forralja és darálja. Lehet, ettől lesz krémesebb, telibb a géppel. A tej ide-oda töltögetése a fazék és a turmix között azonban nem túl felhasználóbarát, így ezt inkább nem próbáltam ki. Ugyanakkor a két tej között olyan kicsi a különbség, hogy nem is érné meg a töltögetést, hiszen végső soron mindkettő elkészítési móddal jó tej készül (csak az egyik hangyányival hígabb és több edényt kell utána mosogatni).

Remélem, tanulságos volt. Egy hónap múlva a gabona-mentes tejekkel folytatom.

Kölestejekről általában:

A köles fogyasztását meleg szívvel ajánlom, mivel nagyon egészséges. A Felelős Gasztrohős magyarországi superfood térképén is szerepel: https://gasztrohos.hu/tip/magyarorszagi-superfood-terkep/

Tehát ha sikerül magyar kölest szerezned hozzá, az ráadásul jó pont az öko angyaloknál (és ők nem csak karácsonykor figyelnek).

A köles rossz tulajdonsága, hogy ha olajat adunk hozzá, a kapott tejben kocsonyás felhők alakulnak ki, vagy az egész tej picit fura, kocsonyás lesz. Ha azonban csak kölesből, vagy kölesből és más gabonából főzünk tejet, és nem adunk hozzá olajat, az vizes jellegű lesz a zsiradék hiánya miatt. Emiatt ezeket a variációkat nem ajánlom és nem sorolom fel a receptek között.

Köles-zaccról általában:

A köles finomabb szemcsékké őrlődik, melyeket sokszor nincs türelmem rendesen leszűrni (mikor megáll a szitában, egyszerűen kikanalazom a folyós zaccot), így a zacc gyakorlatilag a tejnek egy sűrűbb, krémesebb kiadása lesz.

Az arányok: Továbbra is fele-fele.

Az a kérés érkezett hozzám, hogy adjak meg mértékegységet, hogy azok is kipróbálhassák, akiknek se gépe, se mérőpohara nincsen. Mérőeszközként az evőkanalat választottam (továbbiakban ek).

Ne felejtsétek beáztatni a hozzávalókat elkészítés előtt!

Néhány kölestej:

2 ek köles + 2 ek dió: a diós rizstej testvére. Nagyon kellemes, melengetően diós, kakaóra emlékeztető ízével szinte ugyanazt az élményt adja. Színre is hasonlít, csak az üledéke sötétebb egy leheletnyit. Zacca nehezen szűrhető, a tejnek egy sűrűbb változata.

2 ek köles + 2 ek kókusz: nehéz leírni az ízét, a kölest és a kókuszt is kiérezhetjük, ha nagyon figyelünk. Ízlés kérdése, hogy finomnak találjuk-e (én szeretem). Állaga és színe kellemesen tejszerű. Kávéba nem ajánlom. A zacc nehezen szűrhető és ízetlen.

2 ek köles + 2 ek mák: ehhez a tejhez van egy történetem. Jött egyszer hozzám egy tehéntej ivó ismerősöm, mikor éppen csak ilyen tej volt otthon. Kért kávét és a kávéba tejet. Pirulva bevallottam, hogy csak mákos kölestej van. Az általam kipróbált első két kölestej (csak köles, köles+kókusz) csapnivaló kávéba, ezért nagyon rossz házigazdának éreztem magam. Ő kért kóstolót és miután meglepve tapasztalta, hogy ez jó cucc, rendesen felhigította vele a kávéját, és bár végig azon ámuldozott, hogy miket ki nem találok, úgy tűnt, kifejezetten tetszik neki a mákos kölestejes kávé. Meg is kért, hogy írjam meg a blogomra, hogy ezt még tehéntej ivók is örömmel fogyasztják!

Maga a tej egyébként enyhén szürkés-sárgás, és idővel a szűrőn átjutott, mákos por leülepszik az aljára, ami nem túl bizalomgerjesztő. A mák és a köles ugyanakkor tökéletes harmóniát alkotnak íz dolgában, és az üledéktől eltekintve állagra is kiváló tejről van szó. A mákos zaccokat mindenkoron ajánlom süteményekbe és egyéb nyalánkságokba.

2 ek köles + 2 ek szezámmag: szép, fehér, dús tejet kapunk, melynek szezámos aromája jól érződik. A rizs mellett kicsit jobban érvényesül a szezámmag, de a köles mellett sem bújik el. Az enyhén szezámmag ízű zacc laza dara-felhőkbe áll össze a tejben és igen jól köti magához a folyadékot, ezutóbbi miatt nehéz leszűrni, tehát kevesebb tejünk és több, hígabb zaccunk marad, mint más tejeknél. Itt megjegyezném, hogy ugyan a zacc kissé kocsonyás, de a tejnek jó állaga marad a szűrés után.

Egy hónap múlva közlöm következő bejegyzésemet, amelyben összehasonlítom a géppel és anélkül készített, házi növénytejet.

Észrevételeket és kívánságokat szívesen fogadok kommentben! 

Rizstejekről általában: a rizstejeket ajánlom azoknak, akik még nincsenek egészen kibékülve a növényi tejekkel, valamint azoknak, akik kávéhoz isszák őket. Ezek a legsemlegesebb ízű és legfehérebb tejek, azok közül, amiket főzni szoktam.

A rizs-zaccról általában: a növényi tejek zacca az esetek 90%-ában a müzlimben végzik, mivel erre az összes zaccot alkalmasnak találtam, ezt egyik tejnél sem fogom felsorolni, mint ajánlás a zaccról. A zacc többnyire nagyon kevés, vagy nulla ízzel rendelkezik. A rizs esetében ez a csekély íz is attól függ, hogy milyen egyéb hozzávalóval főztük a rizst.

Arányokról általában: mindent fele-fele arányban készítek. A géphez adnak egy kicsi, műanyag mérőpoharat, azt használom méréshez. Ha módosítasz az arányokon a következő történik:

a, ha kevesebb rizst adsz hozzá, erősebben érződik majd a másik hozzávaló íze,

b, ha több rizst adsz hozzá, íztelenebb és hígabb lesz. A hígságot úgy értem, hogy az egyedül gabonából főzött tej nem olyan testes, zsíros -- ennek kivédésére adhatunk hozzá egy-két csepp olajat.

A növénytejek melegen a legfinomabbak. Ezért ha nem frissen isszuk, ajánlom, hogy melegítsük meg!

Néhány rizstej:

Csak rizs: nem olyan, mint a bolti. Ez volt az első, amire rájöttem, mikor hozzám került a gép. Nem olyan édes. Meg lehet vele barátkozni, mivel igen semleges íze van, de én jobban szeretem keverni a rizst más összetevőkkel. Ha viszont csak rizzsel dolgozunk, adjunk hozzá pár csepp olajat a főzés előtt. Barna rizst használok, így a zacc gyakorlatilag darált barnarizs-héj.

Rizs+dió: melegen engem egy kakaóra emlékeztet (nem a nyuszis/macis/egyéb instant kakaóra, hanem arra, amit lábosban, holland kakaóporral és habverővel készítünk). Ezt az érzést a színe is erősíti, ugyanis világosbarna. Idővel barna por ülepedik le az alján. Kevés zacc maradt belőle, aminek enyhén kesernyés-diós íze van.

Rizs+hajdina: A csak-gabona tejhez adjunk főzés előtt pár csepp olajat. Ízre semleges, jellegtelen, viszont jó állaga van. Világosbarna, így színre nem adja a tej-érzést. A meglepően kevés zacc íztelen, bármibe és bármihez megy.

Rizs+kókusz: legsemlegesebb íz, bármihez megy. Ajánlom kezdőknek és kávéhoz. A zacc íztelen, bármihez is keverjük, legfeljebb az állagán fog változtatni az illető ételnek. Lehet, hogy gourme-k éreznek benne némi kókusz ízt, én nehezen felismerhetőnek találom.

Rizs+mák: a mák befolyásolja a tej színét és állagát! Picit szürkés lesz, főleg alul, ahová a finom porrá darálódott mák leülepedik idővel. Ízéből enyhén kiérződik a mák, amit én nagyon szeretek benne. Melegen és kávéhoz kifejezetten kellemes. A zaccnak enyhe mák íze van és krémes állaga, süteményekbe ajánlom (én egyszer tápióka pudingba kevertem egy kis vaníliával társítva és nagyon elégedett voltam az eredménnyel).

Rizs+szezámmag: gyönyörűen fehér színe, és karakteres, szezámmagos íze lesz a tejnek. Emellett, az olajos magnak köszönhetően, kicsit nehezebb, telibb, zsírosabb lesz, mint a legtöbb növényi tej. A zaccnak is meglepően szezámmagos íze van. Ha a zacchoz kevés mézet keverünk, egészen olyan lesz, mintha turmixolt halvát ennénk (keleti édesség, melyet tradícionálisan szezámmagból készítenek).

Remélem, ízleni fognak! Következő posztom egy hónap múlva várható. Addig is kellemes ünnepeket!

Miről szól a Tejfőző Asszony blog?

Növénytej főző géppel készített növénytejekhez szolgálok recept-ötletekkel. A recepteket kipróbálom és leírom, hogy milyen eredménnyel jártam, miket tapasztaltam.

A gépi tejfőzésről kezdőknek:

Elvileg gép nélkül is lehet házilag növénytejet készíteni. Bevallom, sose próbáltam. A gép gyakorlatilag két dolgot tud: forral és darál.

Beáztatjuk (min. 1-2 órára, max. 1 napra) azt a kis adag gabonát/magot/babot/miegymást, amiből a tej lesz, majd a gépbe tesszük, ráöntjük a vizet, becsukjuk a gépet, beállítjuk a megfelelő programot (már ha több is van), végül 20-25 perccel később az elkészült tejet leszűrjük (kivétel, ha belső szűrős gépünk van). A gépet érdemes rögtön elmosni, mert különben belekövül a zacc. Vigyázzunk, hogy víz ne érje az elektromos részeket! A tejet elől hagyjuk, amíg kihül, aztán hűtőbe tesszük, hogy meg ne romoljon. Körülményektől függően 4-7 napig áll el hűtőben.

Bővebb információért olvassuk el az általunk vásárolt gép használati útmutatóját!

Röviden magamról és a tejről, avagy miért írok blogot?

9 éves koromban tudtam meg, hogy tejérzékeny vagyok. Előbb az édes laktózmentes tejre, majd a növénytejekre szoktam át. 14 éves voltam, amikor édesanyám vásárolt egy növénytej főző gépet. Mikor saját háztartásom lett, egy pár évig szorgosan vásároltam a tetrapackokat, mielőtt megkaptam volna saját tejfőző gépemet. Mivel nem akartam állandóan szóját inni, elkezdtem kísérletezni a gabonákkal és egyéb hozzávalókkal. Először csak 2-3 féle tejet főzögettem felváltva. Aztán valahogy feltűnt, hogy ha szóba kerül a mákos rizstej vagy a kókuszos kölestej, az emberek mindig visszakérdeznek, és sokszor receptet is kérnek. Ezért eldöntöttem, hogy tovább kísérletezem és blogot írok az eredményekről. Itt tartunk most.

Miért furcsa a növénytej?

Kanyarodjunk kicsit vissza ahhoz a részhez, amikor édesanyám tejfőző gépet vásárolt. Egy válogatós kamasz voltam és utáltam a házi készítésű szójatejet (anyám elsősorban azt készített a géppel). Kizárólag instant kakaóporral voltam hajlandó meginni. Idővel megszerettem. Mikor felnőtt fejjel egyszer laktózmentes tehéntejjel találkoztam, csodálkozva vettem tudomásul, hogy mennyire idegen íze van. Szokatlan volt, és ez zavart, nem tetszett. Azóta úgy vélem, az, hogy mit fogadunk el “tej íznek”, megszokás kérdése. A tehéntej és a növénytej csak állagra és olykor színre hasonlít egymásra, de ha az ízüket akarjuk összehasonlítani, csalódni fogunk. Engedjük el az összehasonlítást és tekintsünk a növényi tejre egy különálló műfajként! Így könnyebb megszokni és megszeretni.

Azt is szeretném megjegyezni, hogy a házi növénytej soha nem lesz olyan, mint a bolti változat! Lehet vitatkozni, hogy jobb, vagy rosszabb. Mindenek előtt kevésbé édes, és házi módszerekkel nehezebb belőle kiszűrni a finomabbra porított zaccot, ami miatt üledék lesz az alján. Ugyanakkor sokkal több ízváltozat készíthető belőle, mint amit a boltban kapni. Csak a kreativitásunk (és részemről a speciális étrend) szabhat határt. Ezen kívül környezetbarátabb és olcsóbb (kivéve, ha mandulás quinoa tejen szeretnénk élni, akkor drágább lesz).