A “desszert-növénytejeknek” van egy olyan jó tulajdonsága, hogy hidegen is ugyanolyan jók, mint melegen, sőt, van olyan is, ami hidegen jobb, vagy addigra készül el, mire kihűl.

A prózai igazság, hogy édesen minden finomabb. Tehát itt majdnem minden attól függ, hogy mennyi cukrot (vagy egyéb neveken emlegetett édes anyagot) teszünk hozzá. Szóval a hozzám hasonló aszkéták egy teáskanalat, az édesszájúak viszont egy evőkanalat vegyenek elő a cukor (vagy miegymás) mellé.

Haladó egészség-hívők persze nem cukorral, hanem miegymással édesítenek (vagy legalább barna cukorral, ami engem illet). Ajánlom a mézet, aszalt datolyát, melaszt, szirupokat (pl. agave), valamint jómagam steviával szoktam még olykor dolgozni, de azzal okosan bánjunk, mert furán viselkedik.

Összességében elmondható, hogy amikor azt írom, hogy “1 teáskanál cukor”, akkor úgy értem, hogy “én ezt és ennyit tettem bele, de mindenki cselekedjen legjobb belátása szerint”.

Az édesítést a főzés végén szoktam elvégezni, mivel a gépemben könnyen lekapnak a dolgok, és nem szeretném az aljára karamelizálódott cukrot súrolni a tejfőzés végső felvonása gyanánt. (Itt megjegyezném, hogy a steviát és a mesterséges édesítőszereket kivéve, szinte minden konyhai édes anyagban van valamilyen cukor, így karamelizálódni is tudnak.)

Ánizs: Főzzünk egy tetszőleges növénytejet, a program lejártával (vagy gép híján a turmixba öntéskor) keverjünk hozzá 1 teáskanál mézet, végül szűrjük le. Az üvegbe, vagy egyéb tárolóba, amelyben a tejet a hűtőben tartani fogjuk, tegyünk 1-2 db csillagánizst, és hagyjuk benne. A forró- és langyos tejnek még a tetején fog úszni, de mire először elővesszük a hűtőből, lesüllyed az aljára. Eddigre veszi át a növénytej az ánizs ízét. A csillagokat nyugodtan hagyjuk benne, csak vigyázzunk az utolsó egy-két adag kitöltésekor, mert ekkor könnyen kitölthetjük az ánizst is.

Fahéj, szegfűszeg, szerecsendió: A felsorolt három fűszer mindegyikéből tegyünk egy kávéskanálnyit a tetszőleges tejünk alapanyagaihoz. Én az áztatáshoz már hozzákevertem, de gyanítom, hogy a főzés megkezdése előtt is tökéletesen alkalmas. A főzés végén keverjünk hozzá 1 teáskanál cukrot.

Ez egy igen különös tej: olyan színe van, mint a tejes kávénak, kicsit kellemetlen, fura szaga van, ízében viszont hordozza a karácsonyias fűszerezést.

Gyömbér: Friss gyömbérrel ajánlom (kipróbáltam gyömbér porral is, de a friss jobb). Főzés előtt meghámozzuk és felkarikázzuk a gyömbért (a képen mutatom, hogy mennyit tettem bele), összefőzzük és daráljuk a többi alapanyaggal, végül hozzákeverünk 1 teáskanál mézet.

Kakaó: Itt ne finomkodjunk! Minél dúsabb, csokisabb, édesebb, annál boldogabb lesz a bennünk lakó Gombóc Artúr. Főzés előtt adjunk hozzá 1 púpos evőkanálnyi natúr kakaóport és egy csipet sót. A főzés végeztével keverjünk bele 1 evőkanál cukrot. Aztán élvezzük, ahogy az agyunk úszik az endorfinban.

Vanília: Már az áztatáshoz hozzáadtam 1 kávéskanál vaníliaőrleményt, hogy minél jobban beszívják az összetevők az ízét. A főzés végeztével hozzákevertem 1 teáskanál cukrot.

Figyelem: nem lesz sárga, a bolti változat színezéket tartalmaz, attól olyan.

Nekem a kakaós és a gyömbéres volt a személyes kedvencem, remélem, Ti is megtaláljátok a kedvenc desszert-növénytejeteket, amely örömet csal ezekbe a letargikus hetekbe.