Beszéljünk először a szójáról!
Okara (japán). Jelentése szójatej-zacc. Japánban, Kínában és Vietnamban külön kifejezés van erre a melléktermékre, amit magyarul csak körül tudunk írni. A távol keleten nagy hagyománya van olyan konyhai melléktermékek ínycsiklandó felhasználásának, amelyeket mi, nyugati puhányok kidobunk. Arrafelé a szójatej-zacc is konyhai alapanyag, amit zacskózva lehet kapni a boltban.
Szerencsénkre angol nyelvterületen is népes rajongó tábora van a távol keleti konyhának. Mivel angolul is csak körül tudják írni (soy-pulp), így ezen rajongásnak online lenyomatában is a japán “okara” kifejezést használják. Ha tehát beszéljük az angol konyha-nyelvet, akkor bátran írjuk be a Google keresőbe, hogy “okara recipes”. Erre milliónyi recepttel fogjuk szembetalálni magunkat, melyeknek sajnos csak a fele lesz számunkra hasznos (ami még mindig igen sok recept). A maradékban olyan összetevők szerepelnek, amiket nem tudunk vagy akarunk Magyarországon beszerezni.
Néhány recept ezek közül adaptálható más növénytejek zaccára is (legfeljebb az arányokon kell finomítani), így a kalandvágyó tejfőző hölgyeknek és uraknak akkor is ajánlhatok egy ilyen internetes keresést, ha nem fogyasztanak szóját.
Az itt közölt receptek származási helyéről
Az általam favorizált zacc-receptek többségét először okarával készítettem el, majd ugyanazon rendezőelvekkel más növénytej-zaccokból, miután a szójával szakítottam. A receptek eredete vegyes. Származhatnak anyámtól, tőlem, vagy az internetről. Az idő múlásával ráadásul mindegyik változott az ízlésemnek megfelelően. Valamint a blog indítása óta új ötletekkel is kísérleteztem.
Zacc gondok
Megfigyelésem szerint két problémánk lehet a zaccal. Az első probléma, hogy alapanyagtól függően változik a zacc szemcsemérete, vizessége, állaga, sőt a mennyisége is. Ez azt jelenti, hogy kicsit lazábban kell viszonyulnunk az arányokhoz és állagokhoz. Igyekszem általános igazságokat megfogalmazni a receptekben, mert engem is zavar, amikor egy számomra új étel receptjében olyasmit olvasok, mint “érzésre”, “amennyit felvesz”, “ízlés szerint”, és társai. Ám sajnos a precizitás sokszor lehetetlen.
A második probléma a mennyiség. Én a mi kis kétfős háztartásunkra szoktam sütit, krémet, miegymást készíteni a zaccból. Az egy adag tejből leszűrt zaccból készült étel általában egy, de legfeljebb két nap alatt fogy el nálunk. Ez azt jelenti, hogy ha gyerekek is lennének a háznál, gyaníthatólag a fél fogunkra sem lenne elég ugyanez a mennyiség. Szerencsére a zacc ugyanannyi ideig eláll, mint a tej. Ha több tej fogy, gyakrabban is készül zacc. A több zaccot pedig össze lehet adni. Ha nem úgy fogy a tej, mint amilyen ütemben zaccra lenne szükségünk, még le is lehet fagyasztani a zaccot, hogy biztosan bevárja a következő adagot.
A mennyiséget még az összetevőkkel is befolyásolhatjuk. A különböző összetevők különböző mennyiségű zaccot adnak. Hajdinából és dióból például nagyon kevés zacc lesz, ellenben mákból és kókuszból sok. A rizsből, kölesből és szezámmagból főzött tejek közepes mennyiségű zaccot adnak.
A receptek mind egy adag zaccra szólnak, így ha több adagból dolgozunk, érdemes felszorozni a többi összetevőt is.
Sós ötletek
Sütemény: a sós süteményekhez ajánlom a gabonát (is) tartalmazó tejek zaccát. Itt szeretném megjegyezni, hogy a sütemény receptekben szereplő “liszt” nálam kukorica- vagy hajdinalisztet jelent, de úgy gondolom, hogy bármilyen liszttel működni fog (kivéve talán a kókusz lisztet, mert az olyan, mint a fűrészpor, nem tartja össze a sütit).
Vegán alaprecept: zacc, 2 evőkanál liszt, 1 teáskanál olaj, fél teáskanál só
Bonyodalom: ha a zacc szárazabb, picit higítsuk fel vízzel, vagy magával a növénytejjel. Ha túl híg, adjunk hozzá még egy evőkanál lisztet. Az így kapott massza kanállal szedhető, nem elég szilárd ahhoz, hogy kézzel formázzuk, de elég sűrű ahhoz, hogy ne folyjon szét a tepsiben (tudom, máris elvesztettük a fonalat, de mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nincs tökéletes állag).
Az összetevőket összekeverjük, sütőpapírra korongokba kanalazzuk és formázzuk a masszát, majd 40 perc alatt 180 Celsius fokon megsütjük.
Az eredmény valahol egy pogácsa és keksz között van. A lenti fotón egy barna rizs-zaccos verzió látható, bazsalikommal... ugyan a bazsalikommal nem voltam elégedett, kicsit furcsa lett vele. Ennek ellenére mindenkit bátorítok, hogy próbálja ki mindenféle fűszerezéssel, vagy akár sajttal. Legyetek kreatívak!
Non-vegán verzió: zacc, 3 evőkanál liszt, 1 tojás, 1 teáskanál olaj, fél teáskanál só, 1 csipet szódabikarbóna.
Mindent összekeverünk, sütőpapírra korongokat kanalazunk és 180 fokon 1 óra alatt megsütjük.
Az eredmény határozottan keksz, frissen ropogósabb, mint a vegán változat, másnapra kicsit megpuhul, de cserébe az íze is érettebb lesz. A képen rizs-mák zacc kekszek láthatóak.
Krém: a kenyérfeltétnél sajnos tényleg nem tudok konkrétumot mondani, csak ötletekkel szolgálhatok. Az arányokat az egyéni ízlés határozza meg (bármennyire bosszantóan is hangzik ez).
- ötlet: zacc, mustár/majonéz, 1 tk szűz olívaolaj, só, tárkony (vagy más zöldfűszer)
- ötlet: zacc, majonéz, reszelt torma, olaj, só, esetleg pár csepp ecet
- ötlet: joghurt (nem feltétlenül állati eredetű), zacc, majonéz, tört fokhagyma, olaj, só
- ötlet: zacc, olaj, fűszerpaprika, petrezselyem, só, bors
- ötlet: zacc, mustár/majonéz, curry fűszerek
A lista még folytatható volna mindenféle fűszerezéssel és variálással. A lényeg igazából annyi, hogy valami kenhető, fűszeres dolgot kotyvasztunk, amit aztán a kenyerünkre kenünk és jó étvággyal behabzsoljuk.
Édességek
Sütemény: Ez az a pont, ahol figyelmeztetnem kell a kedves olvasót, hogy az édes-küszöböm az átlag alatt van. Éppen ezért néhol zárójelben jelzem, ha édesszájúaknak érdemes lehet több cukrot tenni a recepthez.
2 összetevőből: zacc, 1 púpos tk méz
Szépen összekeverjük, sütőpapírra korongokba kanalazzuk, majd 180 fokon, 30 percig sütjük. Miután kivettük a sütőből, ne piszkáljuk, amíg ki nem hűl. A méz melegen folyékony, ahogy kihűl a sütemény, megszilárdul. A sütemény koherenciája ezután főleg attól függ, milyen zaccot használtunk: amikor szójából készítettem, összetartóbb és szaftosabb volt, de a képen látható mákos-kókuszos sütemények porladósabbak és valamivel szárazabbak voltak, hiszen ezek az összetevők nem ragacsosak, nem tartanak össze, ezzel a feladattal a méz egyedül maradt.
Vegán süti: zacc, 2 ek liszt, 1 tk cukor (édesszájúaknak 2 tk), 1 ek olaj
Bonyodalom: ha szárazabb a zacc, hozzátehetünk egy kicsit a növénytejből, ha túl folyékony lett, tehetünk hozzá +1 ek lisztet. Ugyanolyan állaga legyen, mint a sós változatnak.
Minden hozzávalót összekeverünk egy masszává, sütőpapírra korongokat kanalazunk, végül 180 fokon, 40 percig sütjük.
Szépen összetart. Kívül ropog, belül puha.
A képen látható sütemény köles-mák zaccból készült, ízesítés képpen belereszeltem egy almát és adtam hozzá fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót. Zseniális lett!
Non-vegán süti: zacc, 3 ek liszt, 1 tojás, 1 tk cukor (édesszájúaknak 2 tk), 1 ek olaj, 1 csipet szódabikarbóna
Összekeverjük, sütőpapírra korongokat kanalazunk, 180 fokon, 40 percig sütjük (vagy ameddig aranybarnára sül, hiszen a tojástól nagyon szép színe lesz). Frissen a legjobb, mert ropog, míg másnapra kicsit megpuhul.
A képen látható süteménybe mézes sütemény fűszerkeveréket tettem, így kvázi hamis mézeskalácsot kaptam. Szintén nagyon finom volt.
A fenti két süteményt ajánlhatom még kakaós verzióban, de vaníliával, dióval vagy gyümölcsökkel is finomak lehetnek. Egyszer csináltam kávésat is (egy eszpresszónyi kávét és több lisztet tettem hozzá).
Krém: erről igazából már volt szó korábbi bejegyzésekben, de a teljesség kedvéért leírom itt is. Ha a zacchoz (legjobb a szezámos vagy diós zacc) mézet vagy lekvárt keverünk, finom krémet kapunk, melyet magában vagy a kenyerünkre kenve is fogyaszthatunk desszert gyanánt. A kevés összetevő miatt ez az étel különösen mennyiség-érzékeny. Nekem egy adag, piros gyümölcsös lekvárral megbolondított dió zacc 2-3 kenyér szeletre volt elég (emlékezzünk, hogy a dió különösen kevés zaccot ad).
Müzli: olyan müzlire gondolok, ami állagban megy a zacchoz. Tehát aprószemű zabkása, rizskása, vagy egyéb massza jöhet szóba. Ha ugyanis granolát vagy kukoricapelyhet ropogtatunk, akkor a darabok között úszkáló szemcsés zacc csak elvesz az élményből.
Utoljára megemlíteném, hogy szinte bármilyen sütihez vagy édességhez hozzá lehet adni egy kis zaccot, vagy a zacc egy részét. Egyszer például egy adag mákos-köleles tej alját és zaccát a készülő tápiókapuding fölött nyomkodtam át jó alaposan a szűrőn. Így csak a finomabb szemcsék kerültek a pudingba, ami így kapott egy leheletnyi mákos ízt (az alap vanília ízesítésen felül). Tudom, hazánkban kisebbséget alkotnak a tápiókapuding rajongók, de ez csak egy példa a számos felhasználási lehetőség közül.
Májusban az ízesített tejekkel folytatom, ami nekem is teljesen új téma lesz, és még csak most kezdtem neki a kotyvasztásnak, szóval még nem tudom, hogy mennyi okosságot fogok írni. A vaníliás tej már összejött, szóval legrosszabb esetben is lesz legalább 1 értelmes recept. Szurkoljatok!
Addig is sok boldog nyuszit és szép feltámadást mindenkinek!
